A rendszerváltás után hazánkban a hajléktalan-ellátás első, kezdeti szakaszát a szállás és a fedél nyújtásának kizárólagossága motiválta.
A fedélnyújtás mellett fontos a hajléktalan személyek mentális, egészségügyi, szociális gondozása, a hivatalos ügyeinek intézéséhez szükséges segítség megadása és a hajléktalanlétből kivezető út megtalálásának maximális segítése. A tanulmány rávilágít arra, hogy a vizsgált szállótípusú hajléktalan-ellátórendszerben, az ún. fapadon dolgozó szociális munkás legfőbb feladata az lehet, hogy megtalálja azokat, akik készségeiket, erőforrásaikat tekintve (a lelki-mentális dimenziókra is fókuszálva) még kondicionáltak annyira, hogy megfelelő támogatással kiléphessenek jelenlegi élethelyzetükből, integrálódva a társadalomba.
A tanulmány letölthető innen.