Modern környezetvédő mese kicsiknek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szürke, kopár ország. Ebben az országban nem nőttek fák, nem zöldellt a fű, nem énekeltek a madarak, nem repkedtek bogarak. Az ország lakói sápadtak és rosszkedvűek voltak, mert szinte soha nem sütött rájuk a nap, nem látták a kék égboltot. Mindent piszkosszürke köd takart. A király csak ült, és búslakodott tróntermében, nem tudta, mit tegyen.
- Mit tegyek? Hogyan segítsek a népemen? - sóhajtott fel kétségbeesetten.
- Hirdettesd ki a birodalmadban, hogy annak adod a lányodat és a fele királyságodat, aki megoldja azt a rejtélyt, hogy miért borítja szürke köd az országodat! - hallatszott a trónszék lábától egy halk hang.
A király lenézett, s hát az udvari bolond hallotta meg akaratlanul is a sóhajait, s válaszolt is rá.
- Nem is mondasz butaságot, te bolond! - kiáltott fel a térdére csapva. Azonnal hívatta a szolgáit, s parancsba adta, hogy hirdessék ki mindenhol a parancsát.
Hamarosan sereglettek is az ifjak szerencsét próbálni, de senki nem talált megoldást az ország bajára. Pedig mindent kipróbáltak: óriási legyezőket, fújtatókat hoztak, hogy elfújják a ködöt, porszívóval akarták összegyűjteni, be akarták festeni, de semmi sem használt.
A kikiáltók eljutottak egy kis faluba is a hegyek között. Innen már út sem vezetett tovább, s a mobilposta is csak hetente egyszer jött fel ide. Nagyon kevesen éltek itt, s nagyon szegények voltak, még mobiltelefonjuk sem volt. Számítógépe is csak egy családnak volt, ők is úgy nyerték egy kvíz-játékon. Ebben a családban élt Laci. Ügyes fiú volt, minden érdekelte, ami a nagyvilágban történt. Nagyon szeretett szörfölni a világhálón, sokat tanult így, mert amúgy nem sok iskolát végzett, csak négy évig járt iskolába, mert a faluban csak négyosztályos iskola volt.
Na, ez a Laci is hallotta a hirdetményt! Szólt rögtön az édesanyjának, hogy készítsen neki egy kis útravalót, mert ő is elmegy szerencsét próbálni. Az édesanyja be is csomagolt neki egy kevéske kemencében sült pizzát, s útnak indította néhány jó tanáccsal.
- Eridj, fiam, ha annyira akarsz, de nagyon vigyázz magadra! Étkezés előtt mindig mossál kezet, mosatlan gyümölcsöt ne egyél, ha kimelegszel, ne igyál hideg vizet, s csak akkor menj át az úttesten, ha alaposan körülnéztél!
- Ne féltsen engem, édesanyám, tudok már magamra vigyázni! - válaszolt a fiú. – Inkább édesanyám vigyázzon magára, nehogy beengedjen valami kóbor kereskedőt, amíg én odavagyok!
Azzal megölelte édesanyját, hátára dobta a hátizsákját, rápattant a gördeszkájára, s máris száguldott lefele a hegyről. Útközben alaposan megfigyelt mindent, néha megállt, felvett egy-egy falevelet, elszáradt fűszálat, elhullott madarat. Útközben érezte, hogy egyre büdösebb van. Figyelte a városokat, az autókat, melyek elszáguldottak mellette, a gyárakat, melyekből dőlt a füst. Végül elérkezett a királyi palotához. Az őrök beengedték, mehetett egyenesen a király elé.
- Felséges királyom, életem-halálom a kezedbe ajánlom, eljöttem megoldani a szürke köd rejtélyét! - mondta azonnal a tárgyra térve.
- Jaj, édes fiam, az jó lesz mert te vagy az utolsó reménységünk!
- Felséges királyom, én nyitott szemmel jártam az országot, mindent megfigyeltem, amíg ideértem. Rájöttem, hogy mi a baj.
- Mondjad, édes fiam, hallgatlak!
- Hát, felséges uram, nehéz kimondani, de az országa lakóinak köszönhető ez a köd! A sok autóval, gyárral szennyezik a levegőt, s most már annyi káros anyag van körülöttünk, hogy lassan minden élő elpusztul.
- Értem, fiam, de mit tehetnénk? Nem zárhatunk be minden gyárat, nem állíthatunk le minden autót!
- Erre nincs is szükség, felség! Én már rátaláltam a megoldásra! Szűrőket kell felszerelni mindenre, hogy a káros anyagok ne jussanak a levegőbe. Már el is készítettem a terveket, csak meg kellene csinálni.
A király azonnal parancsot adott a legjobb munkásoknak, hogy segítsenek Lacinak. Hamarosan annyi szűrő készült, hogy minden gyárra és autóra felszerelhettek egyet.
A király nagyon hálás volt, s megtartotta ígéretét. A legényhez adta a lányát. Mire megszervezték a hétországra szóló lakodalmat, addigra a levegő is kitisztult, s a ragyogó napsütésben fogadott az ifjú pár örök hűséget egymásnak. Azóta is boldogan élnek, s a gyermekeik vidáman játszanak a szép zöld gyepen, a friss levegőn.
Itt a vége, fuss el véle!


Forrás, 14 éves